Hajnal 5:15
Ébresztő. Kinyitom a szemem.
Kavarognak a fejemben a gondolatok. Agyalok. Milyen kusza, ingoványos, zajos ez az egész.
Fáradt vagyok. Az idő is nyomott. A napfény már nem olyan erős. Hideg szél fúj.
5:20
Kidugom a kezem a takaró alól, odanyúlok a telefonhoz. Szundi. Nem esik jól a kék fény a reggeli csöndben. Pörgetem az instát. Frusztráló látni állandóan, másnak mennyire jó. Másnak mennyi ideje van. Reggeltől estig, hogy csinálja?
Pedig nekem is ugyanannyi van mégsem haladok semmivel semmit.
Nincs is kedvem mondjuk semmihez se.
5:25
Fel kéne kelni, pedig legszívesebben visszabújnék a takaró alá.
A szundi már harmadjára szólal meg. És csak az jár az eszemben, honnan veszek erőt magamon, hogy belevágjak?
Honnan veszek lendületet rá, hogy legalább csak egy félórát fussak ma? Vagy elég lenne csak egy séta elsőre? De mikor? Meló után valami kaját kéne főznöm, két napja ugyanazt esszük. Hajat is kéne ma mosnom, ez a szárazsampon holnap már vállalhatatlan lesz.
És a gyereknek ma megígértem, hogy együtt csináljuk meg a házit.
Honnan veszek erőt magamon, hogy végre ma elkezdjem?
Nem hallom már a saját hangomat.
Egész nap másokat szolgálok ki, én mikor jövök már?
Pedig régen ment ez nekem. Akkor mi változott? Olyan csinos szoknyáim voltak. A férjem annyira imádta őket- úristen… van egy férjem is.
De rég találkoztunk…
5:30
Aztán a negyedik szundi után megjönnek a feloldozó gondolatok.
MAJD ha kicsit nagyobb lesz a gyerek! Akkor elkezdem.
MAJD ha sugall valamit az élet, ha kapok egy jelet, majd akkor lépek!
MAJD ha lefogyok, veszek új szoknyákat!
MAJD ha több energiám lesz belevágok!
MAJD ha lemegy ez a hét, megpróbálom!
Vagy MAJD INKÁBB a következő hónapban!
Közben az instán már karácsonyi sütőtökös illatgyertyát reklámoznak. Úristen ne már. Hol van még karácsony? Ettől még fáradtabbnak érzem magam.
Ha elég csendesek ezek a gondolatok, talán én sem hallom őket meg. Más meg úgyis elhiszi a szánalmas kifogásaimat, de nekem már annyira fáj.
Én nem voltam ilyen!!! Én nem vagyok ilyen!!!
Mi van velem??
5:35
Leteszem a telefont az ágy szélére.
Átfordulok a hátamra.
Veszek egy nagy levegőt, szinte préselem ki a tüdőmből a gondolatokkal együtt.
Leereszkedik a mellkasom.
Felülök az ágyra.
Felállok.
Felöltözöm.
Halk léptekkel kimegyek a szobából.
Felhúzom az edzőcipőm, kinyitom az ajtót csendesen, majd behúzom magam
után.
A család még alszik.
Még sötét van.
Esik az eső.
Lépek egyet előre. A levegő olyan friss és esőillatú!!
Elmosolyodom.
Becsukom a szemem és veszek egy mély lélegzetet.
Most ÉN jövök!
Elindulok futni.
