Ha megpróbálnád összeszámolni hányszor kellett volna másképp döntened a múltban, hányszor kellett volna nemet mondanod az igen helyett, hányszor tűntél el egy kapcsolatban önmagad mellől, vagy hányszor érezted úgy, hogy mások „előrébb tartanak” és lemaradsz valamiről…nos akkor meddig tartana a számolás?

A múltunk minden egyes darabja része a mostani teljes jelenünknek. És lehet, hogy fel tudunk állni egy szakításból, válásból, elutasításból, de ha minden ugyanúgy folytatódik tovább, akkor nem tudunk tovább lépni.

Ha másokra mutogatunk, vagy ha benne ragadunk egy régi helyzetben és áldozatot játszunk, az nem formál át bennünket.

Ha egy következő kapcsolatban ugyanúgy engedjük, hogy fájdalmat okozzanak, vagy megalázzanak, az ugyanaz a játék, csak a szereplők lesznek mások.

Indul ugyanaz a kör újra.

De eljön majd egy pont, ahol már nem bírod tovább, és lehet, hogy bezársz egy időre. Felhúzod a falaidat.

Begubózol, mint a hernyó. A szíved lezárod, keresed a nőt magadban, teszed a dolgod gépiesen, dühösen fojtogat az egyedüllét, a magány, de nem történik semmi.💔

Furcsa csodabogárrá válsz, aki olyan szép, kedves, de valahogy mégsem tud igazán kapcsolódni. Fél bízni, fél merni. Viszont tudja mit hibázott. A hogyan még homályos, de a miért már megvan.

Elindul a változás. A hernyógubó megmozdul. Ez nem egy látványos és nem egy gyors folyamat. De ez az az út. A te utad. Itt már nem lépsz vissza, mert itt most megálltál. Itt a kör megszakad.

Innen indul el a transzformációd.

Az, amikor átalakul az, akinek hitted magad, és az, aki valójában vagy. Beépül a múltad minden tanulsága és már nem nézel hátra. Tudni akarod Te ki vagy.

Ez az a pillanat, hogy szépen lassan megformáld azt a nőt magadban, aki Te vagy. Aki ott van már most is, de a sok leértékelő gondolat, a lehúzó érzelmek még nem engedik a továbblépést.

De ez nem baj!

Adj teret a fájdalmadnak, a dühödnek -sírj, mozogj vagy táncold ki magadból az évek alatt felgyűlt méltatlan percek minden gyötrelmét! Nem kell elhinned, hogy hamar talpra fogsz állni, csak bízz az időben. És bízz magadban.

Nem véletlen tartja a mondás, ahol eltörtél, ott leszel a legerősebb. Ahol eltört a lelked, ott bizony minden nagyon érzékeny. Pont ugyanúgy, ahogyan a Pillangó szárnyai.

Nézd meg, ha leszáll egy apró pillangó a tenyeredbe, mennyire pille könnyű és mennyire sebezhető a szárnya. Egy másodperc alatt tönkre tehetnéd. Mégis ezekkel a törékeny ám színes szárnyakkal képes csodásan repülni.

Leszállni ő pedig csak olyan tenyérbe fog, amiről tudja, hogy biztonságos. Mert már van önbecsülése. Helyén vannak a belső értékei. Oda száll, ahol megtartják őt könnyedén, és utána a magasba emelik, hogy pompás táncát eltáncolja fent az égben.

Hát ilyen lélekszárnyak alakulnak ki neked is a megsebzett lelked helyén. Minden egyes megrepedt szívfájdalom helye a Te erőd forrása lehet!

Ezt úgy hívják ERŐFORRÁS.

Az, hogy a fájdalmad Te magadban átformálod, az csakis rajtad múlik, senki máson! Mert ott, ahol azt hitted végleg eltörtél, ott építheted meg a legerősebb részed! ❤️

Pillangó!

Neked mi az az egy tapasztalat az életedből, ami most már az erőd része? Te milyen „tenyérre” szeretnél leszállni az életedben — milyen kapcsolódások biztonságosak számodra?

Ha úgy érzed, ezen az úton jól jönne egy kísérő, itt vagyok. Szeretettel támogatlak abban, hogy megtaláld és megerősítsd a saját belső erőforrásaidat.