Én és a kovászom
2.rész
Türelem
2.rész Türelem
Életben maradt Lábi, a kiskovászom. Él. Szuszog. Növekszik. Erősödik. A tápláléka jó minőségű liszt, felforralt, visszahűtött víz és a napi szeretet. Ennyi kell. Ennyi kell? Azt hittem ez elég lesz.
Aztán szépen lassan elkezdtem kiművelni magam, videókat nézegettem, kérdezősködtem, de valahogy mégsem állt össze a kép, hogy lesz ebből kenyér. Mikor már mindenhol csak azt a témát kutatod, amivel éppen foglalkozol, mindenhol az fog szembe jönni veled. Ismered Te is igaz?
Ha babát szeretnél, mindenhol terhes nőket látsz. Aminek ellenállsz azt is teremted. Ha elvetélsz és elveszted a babád, mindenben az életet keresed. Mert valahol sosem hiszed el, valahol mindig igazolást keresel. Az életre. És ameddig ellenkezel szembejön az elmúlás.
Node menjünk vissza a konyhámba. Arra a ramazurira, amit eleinte Lábi okozott nem számítottam. Egy befőttes üveg, kettő, három. Egyikbe eszik, a másikba átrakom, a harmadikba mentem amit tudok… és mindig minden a kovásztól ragad. Vicces és egyben idegesítő helyzetek alakultak ki. Eldugult lefolyó, padlóra lecsöppent, leszáradt placsnik, kiborult lisztes zacskó. A kovászt, míg újszülött reggel este etetni kell.
Mérges voltam.
Egyik nap korán kellett felkelnünk, a páromnak fontos napja volt, időben kész kellett lenni, siettünk, hogy gyorsan el tudjunk indulni. Reggeli gyors teendők, összecsomagolás, öltözés, kulcsok, cipőhúzás, lift, garázs. Minden perc számított. De ahogy leért a lift a földszintre, belémnyilalt valami hiányérzet. Valamit fent hagytunk… valami hiányzik, de micsoda? Keresem a telefonom, megvan, kulcsok megvannak, ebédet elraktuk, akkor mi az…a kovász….elfelejtettem….nem etettem meg mikor felébredtem.
Lassan megállt a lift, s nekem döntenem kellett a másodperc törtrésze alatt. Ránéztem a páromra, s ennyit mondtam: „Fent hagytam valamit, sietek nagyon!”
Lifttel visszarohanás, pillanatok alatt cipő le, lakásba be, kabátban, laptoptáskával a vállamon Lábit lekapom a polcról, tiszta üveg mérlegre, 10gr kivesz..20 gr liszt kimér, 20 gram víz beleönt, villámgyors kavarás, fedő rá, polcra fel, lakás zár, cipő fel, lifttel le… nyílik a garázs, az autó akkor gurult ki éppen. Nem telhetett el 2 perc sem. Magam sem tudom, hogy lehettem ennyire gyors, de nem hagyhattam ott. Mert akkor mi van, ha nem bírja ki estig…Türelem kell bizony.
S nem a kovászhoz. Önmagadhoz. Hogy szépen összerendezd a világod, hogy megértsd a működését, hogy ráérezz mit szeretne és mikor.Ha életben marad, korábban kel kelni, időt kell rá szánni, etetni, szeretni, gondoskodni róla.
Ha életben marad, korábban kel kelni, időt kell rá szánni, etetni, szeretni, gondoskodni róla.De ha meghal, akkor pedig még több türelem kell önmagadhoz. De ha meghal, akkor pedig még több türelem kell önmagadhoz. Ahhoz, hogy ne bántsd magad miatta egy életen át, hogy tudd, te mindent megtettél, amit csak tudtál, hogy elfogadd neki ennyi jutott.
Hogy tovább tudj lépni. Türelem kell, hogy higgy és remélj.
Türelem kell, hogy újra megpróbáld.
Én mindent megteszek, de tényleg, hogy ezt a csodát lássam, mindegy milyen formában már, de látnom kell…a csodát, az életet, aminek részese lehetek. És mostmár tudom, hogy ez nemcsak a kenyérről szól már.
A kovász különleges érzéseket hoz fel, ha engeded, hogy tanítson. Ez is egy formája a gyógyulásnak. A kenyérsütés egy terápia.
Folyt.köv.
Ha egy biztonságos, szeretetteljes közösségre vágysz, lépj be csoportunkba. Itt meghallgatunk, támogatunk és együtt fejlődünk nőként, lélekben és szívben is.
