Mi a szerelemhez vezető út a csalódások után? Minden kapcsolatból lehet tanulni valamit. Magadról. Nem, nem a másikról. Önmagadról.

Bízni abban, hogy megtalálod a szerelmet, ennyi csalódás után nagyon nehéz. Ezért is rendül meg a hit önmagadban. „Vajon mi a baj velem?”

Egy párkapcsolat bárhogy is ért véget, automatikusan beindíthat egy természetes gyászfolyamatot benned. Ilyenkor teljesen természetes, ha tagadsz, ha dühös vagy szomorú vagy. „Nem, ez nem lehet igaz!” „Mit tehettem volna másképp?” És persze hetekig vagy akár hónapokig érezhetünk olyan mély ürességet belül, amit semmi és senki nem tud igazán pótolni. Ezt meg kell élni. Át kell rajta menni. Aztán fel kell állni.

Elmesélek valamit. Volt egyszer egy lány, aki annyira hitt a szerelemben, hogy egy több éves borzalmasan rossz párkapcsolat után elhatározta, hogy rendbe teszi magát teljesen.

Szentül hitte, hogy a probléma csakis vele lehet, hiszen őt már többször megcsalták, kidobták, elárulták. Valami biztosan nem stimmel velem – gondolta. Évtizedeken át próbálta javítgatni önmagát, az önbizalomhiány tépdeste, miközben dühöt és haragot táplált a férfiak és a múlt iránt. A szíve lassan vastag páncélt növesztett, és egyre távolabb került az igazi szeretettől. A lelke pedig azt kérdezgette szüntelen: „Én miért nem érdemlem meg a szerelmet?”

Az évek alatt messze eltolta magától az igazi szeretetteljes kapcsolódást, hiszen védte a sérült szívét az újabb kudarctól. Egyedülálló volt és magányos és szerelemre vágyott.

Éjjelente ugyanaz a kérdés kúszott vissza az álmatlan sötétségben: „Mi a baj velem?” Könnyáztatta párnájába gyakran üvöltötte bele: „MI A BAJ VELEM?”

Ha ez a lány most eljönne hozzám, egy dolgot mondanék neki.

Ne próbáld megjavítani magad!

A szeretet nem feltételhez kötött. A szeretet nem egy kiérdemelhető dolog. A szeretet az alapállapotunk. Az viszont, hogy egy párkapcsolat mitől fog jól működni már más kérdés.

És ha megkérdeznél, azt javasolnám, nézzünk rá te ki vagy most egy kapcsolat nélkül? Fontos magunknak is meghatározni az értékeinket és lehetőség szerint azok mentén élni az életünket. 

„Élj olyan szépen, ahogyan csak tudsz!” -mondta egykori kineziológia tanítóm, Anima. Milyen alapértékek fontosak neked? Az alapérték a te belső iránytűd. Azok, a számodra fontos belső igazodási pontok, amik nélkül nem tudsz jól működni, élni. Tisztelet, őszinteség, figyelem, stb… Mi az, amiből nem engedsz? Mire vágysz? Miért sírsz? És te valószínűleg ezt válaszolnád:

Szeretnék szeretni! Szeretném tisztán látni, mi a fontos nekem. Szeretnék magammal tisztelettel és szeretettel bánni. Szeretném könnyedén és határozottan képviselni, aki vagyok.  Könnyedén és határozottan szeretnék kiállni önmagamért.    Szeretnék már szeretni!                                

Ezek közül miket rontottál el korábban? Lehet, hogy már a választás is rossz volt? Ott milyen értékek miatt választottál? Lehet, hogy idővel már nem is tudtad, mi fontos neked – mert mindig a másikhoz igazodtál? Hol engedtél ebből? Hol adtad alább? Hol nem húztál határt? Ha ezeket felismered, olyan kincseid lesznek, amiket egy életre őrízz meg! Ezek lesznek az önbizalmad új alapkövei. Kőről-kőre, tégláról-téglára építed föl majd azt a várat, ami már a te biztos otthonod lesz – önmagad otthona, az a bizalom, hogy bármi is lesz, az élet hozzon bármit is, ÉRTÉKes vagy már most is! És ha ezt elhiszed, annak a várnak a kapuja csodaszép élményeket és kapcsolódásokat fog beengedni. Olyanokat, akik arra érdemesek. Ne félj  majd tőlük, páncéllal érkeznek eleinte, de a vár házirendje szerint csak akkor léphetnek be, ha fegyvereiket leteszik a lelked kapuja előtt. A várfal téglái pedig együtt suttogják majd neked: Készen állsz a szerelemre!